2010. június 23., szerda

Retró bross



Mályva rózsa pöttyökkel, türkizzel és sötétkékkel.

2010. június 22., kedd

Világoskék virágos kitűző


Világoskék vaníliával, gyöngyökből képződött csíkokkal és pöttyökkel.

2010. június 21., hétfő

Energia kitűző


Energia: lila, türkiz, narancs, pink. Átmérője 6,5 cm.

2010. június 18., péntek

Színátmenetes virág



Rózsaszínből fehérbe és rózsaszínből sárgába hajló szirmok, egyszínű, fényes barackkal és narancs kásagyöngyökkel.

2010. június 17., csütörtök

Mesés

Találtam egy mesés helyet, tetszik.

2010. június 14., hétfő

Rózsa bross




Rózsa mályvás, világoskékes, gyöngyös, feketés.

Hétvégi nemezelés



2010. június 13., vasárnap

És megint, és megint, és megint.....

...(éssel nem kezdünk mondatot)....
Szeretnék valami megnyugtató megoldást találni végre magam számára  a másolási ügyben.

Szőke Lajos egyik írásából idézek:

„Miben tudnék – a körülmények, avagy mások helyett – önmagamon változtatni, hogy holnaptól szebb legyen a világ"? Mert a Váltás bennem kell, hogy megtörténjék, nem pedig külsőségekben.
Kezdjük a múlttal, (ezt már egyszer egy hozzászólásban közzétettem), kisiskolás koromban történt. Tanultunk egy verset a tavaszról. Hirtelen rám jött a versírhatnék, és khm, átírtam szépen ezt a verset, az összes tavasz szót kicseréltem őszre... Rajzoltam őszi tájat is mellé... Borzasztóan elégedett voltam a végeredménnyel... Anyukámnak boldogan mutattam  nagyszerű művemet, azt mondta, ez így nem  lesz  jó..... Természetesen halálosan megsértődtem!!!
Mikor elkezdtem ékszereket készíteni, két művésztől (Erdős Anna kerámiaszobrász, Vass Gyula festőművész)- egymástól független, ugyanazt az útravalót kaptam: légy önmagad, akkor lesz egy alkotás hiteles; ha másoknak, vagy a piacnak akarsz megfelelni, erőltetettek lesznek a munkáid... 
Ez be is bizonyosodott, például a m. eskabala játék kapcsán. Gondoltam pofonegyszerű, korábban voltak olyan napjaim, hogy 30-40 madarat is pingáltam. Hát most nem jött össze.... Nem baj, akkor gondoltam egy nagyot, lemásolom a m. Feskamadarakat, és azokból kiindulva létrehozom a saját madaramat. Hm, hát annak a szegény másolt madárnak minden baja volt, kicsit kancsi volt, kicsit lélektelen, kicsit nyomorék... Na, itt adtam fel... Lesöpörtem az asztalról a madaras tervet, ha később jön a múzsa, akkor jó, ha nem, az is jó. Felbukkant! Meghozta az én madaramat, aki nem hasonlított csöppet sem a m. eskamadárra, nem is értem el vele helyezést, ez cseppet sem aggasztott! Lett egy saját madaram!

Azt már elfogadtam, hogy esetleg minden további cuccom lila és/vagy zöld és/vagy pöttyös és/vagy kitűző lesz. Azt is, hogy életem végéig esetleg csak kitűzőket fogok gyártani, azt is, hogy esetleg tegnap gyártottam az utolsót...
Azzal is szembe kellett néznem, hogy nem lehet határok közé beszorítani, nem tudok/akarok  olyan kívánságokat teljesíteni, amik összetörik bennem a készítés örömét, pl :"olyan kitűzőt szeretnék, aminek a közepe olyan, mint x kitűzőé, csak két árnyalattal világosabb, a széle meg olyan, mint y kitűzőé, legalábbis színben, anyagra meg olyan, mint Z kitűzőé, gyöngy is lehetne benne, meg toll, meg nemtommi, de csak kevés/sok, és méretben meg kisebb legyen q kitűzőnél, ésésés......., de amúgy természetesen rád bízom, nem akarok beleszólni...." Egy életet nem lehet úgy lejátszani, hogy folyamatosan hazudok magamnak, és lelkifurdalásom van azért, amiért nem vagyok olyan, mint más. Döntöttem, megvitatom magammal problémákat, keresem a megoldást. Ezért írtam ki m. eskás profilomba, hogy csak kevés megkötéssel vállalok rendelést, és mindből csak egyet készítek.

Néhány évembe telt, amíg felépítettem magam, nem a nulláról kezdtem, hanem a mínusz 500-ról, mind emberileg, mind ékszerkészítésileg, természetesen folyamatosan fejlesztésnek vetem alá magam továbbra is...

Hogyan készül egy kitűző?
1. A szín az első, hangulatomnak, érzésemnek megfelelőt választok.
2. Kiválogatom a textileket.
3. Megcsinálom a kitűző "vázát", félreteszem, egy napra, vagy kettőre, vagy háromra, vagy ...... ,érni.
4. Kiegészítem további színekkel, itt tompítom, amott erősítem a színeket, itt egy kicsit elveszek, ott egy kicsit hozzáadok, amott kicsit megbolondítom, emitt kicsit megszelídítem. Megint félreteszem.
5. Aztán megint bűvölöm, míg egymásra mosolyognak a színek, a formák.


Egy dolgot nem tudok helyretenni magamban, nagyon nem, és ez a másolás. Erről már írtam az előző bejegyzéseimben. És a m. eskás lányoknak is írtam, kérdeztem, mi a véleményük, javaslatuk, azt a választ kaptam, ha beküldöm a linket, hogy szerintem melyiket koppintották, és a szerintem másolt cucc linkjét, és ha nekik is ez a véleményük, akkor eltávolítják az oldalról, ahogy ezt már máskor is megtették többször. Szerintük zsűriztessem le, ez nem olyan nagy összeg, ez megvéd a másolások ellen.  A zsűriztetést most hanyagolnám, anyagilag eléggé megviselne a dolog...

De nézzük a másik oldalt. A másolóalkotó holtfáradtan hazaér a melóból, a főnöke már megint bunkó volt, a gyereke ma két feketepontot kapott, a mosógép is elromlott... Felnéz a m. eskára, meglát ezt és azt, gondolja na, ide nekem egy kis sikerélményt, ezt én is megcsinálom. Megcsinálja. Örül neki. Eddig nem is volna baj. DE! szépen felteszi a m. eskára, lehetőleg odaírja, hogy egyedi, harmadannyi áron, ezt gondolja rólad: " hogy a fenébe adja ez ilyen drágán????" Ja kérem, a könyvelőt ki kell fizetni, különlegesebb textileket be kell gyűjteni valamiből, a vállalkozói mittoménmilyennevű adókat be kell fizetni, meg kell tanulni elfogadható szinten fotózni, mindenféle helyre feltölteni a fotókat, arculatot tervezni...... Mindez idő, pénz. Ezek után elhiszi magáról, hogy ő maga tervezte,  te meg vagy a gonosz, aki el akarja venni az ő örömét...

Mindezeket azzal megspékelve, hogy ami a neten fellelhető, az mind közkincs, aki nem akarja, hogy lenyúlják, az ne tegye fel, de boltba se vigye, mert van aki lefényképezi a kirakatban lévő dolgokat, otthon meg szépen lemásolja, de olyan is van, aki megveszi, és csak aztán másolja le..... Tehát ne tegyem fel a netre, ne vigyem boltba, ne vigyem vásárra, ne vigyem sehova. Tegyem csak be a fiókomba, és ha vendégek jönnek, tukmáljak rájuk néhányat. És írassak velük alá egy szerződést, hogy csak otthon hordhatják, szűk családi körben...

Vagy hagyjam abba az egészet és kezdjek el fogvájókat gyártani, vagy hurkapálcikákat, imbuszkulcsokat, vagy......

Elfogadni nem tudom ezt a hozzáállást, azt meg nem tudom, hogyan reagáljak rá normális keretek között, hogy a másolók emberi méltóságát se vegyem el, és az én méltóságom is megmaradjon...

Félreértés ne essék, nem akarom a világot a saját pofázmányomra alakítani, csak szeretném feldolgozni, megoldani ezeket az ügyeket. Végleg.

Még valami. Azt nem várom el, hogy szeressenek, elfogadjanak, mint embert, de azt vajon elvárhatom e, hogy a munkámat tiszteljék? Azt elvárhatom e, hogy valami megnyugtató dolog szülessen ezzel kapcsolatban?  Azt elvárhatom e,  ne azt lásd, hogy a gyűlöletet akarom tovább szítani?

Az egyik szerettem azt mondta, fel kellett volna készülnöm erre...., erre a másolásos dologra....
 

2010. június 10., csütörtök

Rózsa kitűző



Vanília, lila és bordó organzás rózsa kitűző.

2010. június 7., hétfő

Fehérrózsás kitűző



Zöld-fehér-kék, csíkok és virág.

2010. június 5., szombat

Lila is, légies is