2010. augusztus 18., szerda

Határozott elképzelések

Van nekem egy nagyon tehetséges virágkötő barátnőm, félreértés ne essék, a barátnőség még nem elég ok arra, hogy tehetségesnek kiáltsak ki valakit;  a virágkötő nem a legjobb szó, nevezzük inkább virágkötőművésznek. A lehetőséget kapta, és élt vele. Mondom élt vele. Amíg hagyták. A kedves vevők.
Aztán  előhozakodtak a határozott elképzeléseikkel. Nem fukarkodtak a nagyszerű ötletekkel. A színeket, formákat illetően igen sokszor kiokosították virágkötőművészünket. Néhány éve például megtudhatta az egyik vásárlótól, hogy a masnit a virágcsokor tetejibe kell tenni, máskülönben ha betesszük a  vázába, akkor elázik (mármint a textilmasni). Így kell, mer ez így praktikus kérem. Mostanában a menyasszonyok sem nagyon törekednek megbeszélésre, mi illik a ruhához...stb, letöltenek egy képet a netről, hogy ilyet ni, csak óccson. Mindent óccson, de ingyén még jobb lenne, úgy ahogy én AKAROM, mer én vagyok a mindenható, a nagyszerű és mindenttudó, én, a vevő. A kompozíció, a szín, az érzelem, amit egy virágkötőművész beletesz, az nem számít...
Mi a megoldás? Nem tudom. De biztosan van. Tudom, érzem, hogy vannak, akiknek nem mindegy; érzik, tudják, látják benne a különlegest, a szépet, az emberit, az elmondhatatlant...
És ez nem a hétköznapi szépséget jelenti, hogy hűűűű, de széééép, hanem, hogy valami beletalált a szívem közepébe.

Ez persze máshol is így van. A múltkor például egy asszonyság kb 10 embert megelőzve, gondolta ugyan minek álljon, illetve üljön sorba az apeh-ba, az apeh-os hölgyet fennhangon kioktatta, aztán végül meghallgatta a mondókáját, és kiderült, hogy a tudása igencsak hiányos, de azért sem kérdez, hanem háborog, kombinál.....

És most egy saját történet. Helyszín: egy üzlet. Szereplők: vevő, tulaj, és a kitűzőim.
Vevő: Hát ilyet én is tudok. Minek adnék ki érte pénzt?
Tulaj: Nem tudsz, ebben érzés van. Valaki más érzései....... stb.
Vevő: Dehogynem. Fogok pár textilt és körbeégetem.
Tulaj: Jó. Itt van szembe a textilbolt.
Vevő el. A textilboltba. Aztán haza. Próbálkozik. Később vevő vissza.
Vevő: Tényleg nem sikerült....
Én: Hát hogy a francba sikerült volna, mikor az érzéseimet amiket belerakok én érzem csak, más nem érezhet helyettem!?

Most nekem is vannak határozott elképzeléseim, például, hogy ezerrel készülődök a blogtalálkozóra,  és igyekszem nem kitolni magammal, hogy utolsó nap kelljen hajnalig kapkodni....



6 megjegyzés:

  1. Sajnos ilyen mindig lesz :( De emelkedj felül ezen. Tudom nem lehet könnyű, hiszen te szinte ebből élsz,és nehéz a választás..mi a fontosabb te vagy az igények. De most inkább gondolj arra,milyen jó lesz a blogtalálkozó! :) Én is megyek, már készülgetek :)

    VálaszTörlés
  2. Jóóóó, akkor hamarosan találkozunk! :-)
    A bejegyzés első bekezdésében leírtakon pedig nem tudom, hogy lehet e felülemelkedni...

    VálaszTörlés
  3. sajnos én sem :( De eddig még nem nagyon találkoztam ilyen helyzettel. Ha volt is megrendelésem, nagyrészt rám bízták a dolgot, és ha módosítottam közben, azt se bánták. egyedül egy oylan volt,amitől kitört a frász, de úgy gondoltam,hogy ha már elvállaltam, és belekezdtem,akkor nem akadhatok meg az első nehézségnél..Akkor rengeteget egyeztettem a vevővel,módosítgattam az elképzelése szerint..vacak volt.. Fém karika fülbevalót szeretett volna, klipszeset, és eleinte egyszerűnek tűnt, de a sok festés, meg alakítgatás az idegeimre ment, el is voltam vele két hétig,mert néha nem tudtam erőt venni magamon,és otthagytam a csudába. a következő lehetetlen megrendelésnél megvettem az alapanyagot, majd feladtam. őszintén megírtam az illetőnek,hogy sajnálom,és tudom hogy vállaltam,de ez nekem nem megy. Így persze nem volt bevétel,és mivel alapanyagot is vettem,még mínusz is keletkezett...szóval komoly dilemma. talán az arany középút itt is a jó megoldás. Néha-néha el lehet viselni egy ilyen megrendelést, de a saját énünket sem szabad elnyomni, mert elveszik a lényeg: a szeretet amivel készülnek ezek a tárgyak,és az alkotás öröme. (hú,ez jó hosszú lett)

    VálaszTörlés
  4. Hát igen, sok ilyen van, ehhez nem is lehet mást nagyon hozzáfűzni.
    Viszont: a kitűzős történet tulajdonképpen pozitív, mert az illető legalább FELISMERTE és EL IS ISMERTE, hogy neki ez bizony mégse ment. Ebben azt látom, legalább fejlődőképes, legközelebb már nem fogja rávágni egy alkotásra, hogy ő is meg tudja csinálni... Ezzel szemben hány olyan van, aki EL IS HISZI, hogy meg tudta csinálni, sőt még el is akarja adni (adott esetben a gyenge kópiát) és nem is érti, mi ezzel a gond... Na, ott az igazi probléma szerintem!

    VálaszTörlés
  5. Szeretnék én a laikus is hozzátenni egy megjegyzést.Nagyon rossz érzés ám , amikor az embernek vannak elképzelései és ötletei, de semmi tehetség nincs benne, így kivitelezni sem tudja őket.
    Viszont hihetetlenül fantasztikus érzés az, amikor elmondom egy ügyes kezű mesternek a gondolataimat és utána a valóságban viszont látom az agyszüleményemet és az olyan mint a vágyálmaimban.Ez a dolog még fokozható abban az esetben ha idegen az illető és soha nem volt személyes kontaktus közöttünk, nem ismer.Ennek ellenére is annyira érzékeny és fogékony, hogy rám tud hangolódni.
    NAGYON JÓÓÓÓÓ, HOGY VANNAK ILYEN MŰVÉSZEK IS, AKIK VÁLLALNAK SZEMÉLYES MEGRENDELÉST ÉS ŐK KÖSZÖNIK MEG A VEVŐNEK, HOGY LÁTATLANBA MEGVESZI A PORTÉKÁT PL. NINA.
    Csak szeretem volna megvilágítani a másik oldal álláspontját is, mert én abszolút megértem a tiéteket, hogy nem szeretitek ha korlátozzák az alkotói szabadságotokat.

    VálaszTörlés
  6. Ági! Értem, hogy mire gondolsz, de ez a bejegyzés másról szól. Arról, hogy ha pl. rendeznék egy filmet -szándékosan nem kézműves példát hozok fel- és felkérném Ennio Morricone-t, hogy álmodjon hozzá zenét, akkor nem okosítanám ki, hogy a hangjegyeket hogyan kell megrajzolni, vagy hogy elég a zenekarba egy hegedűs, vagy hogy felesleges a karmester, ugyanis elég furán néz ki ahogy ottan hadonászik egy pálcával a kezében...
    Az más eset lenne, ha megmondanám neki, hogy szerintem ilyen és ilyen zene illenea filmhez, legfeljebb nem vállalná el, és ezen sem sértődnék meg.
    Különben ezt mondanám neki: nézze meg ezt a filmet, és ha úgy érzi, megérintette a történet, akkor nagyon örülnék, ha álmodna hozzá zenét, de ha nemet mond, én azt is megérteném.

    VálaszTörlés