Kézművesség?!? Kézművesség!!!

"Alkotni születtünk erre a földre,

nemcsak megélni szép napokat” 

   (Bródy János-Szörényi Levente:

        Kőműves Kelemen)

Eddig kb. 40 embernek tartottam kézműves foglalkozást főleg felnőtteknek, mostanra érett meg bennem ez a bejegyzés.

Mindenképp becsülendőnek tartom, ha valaki felnőtt fejjel legyőzve a berögződéseit ("nincs kézügyességem", "nincs türelmem", "ez olyan bonyolultnak tűnik, hogy inkább neki sem állok"....) eljön egy alkotós napra.

Ha a kézművességről beszélünk, nem hagyhatjuk ki a gyerekkorunkat, ez persze csak az alapozás, később már nekünk kell vállalnunk a felelősséget, nem lehet örökké áthárítani a környezetünkre (szülők, tanárok...stb)

Remélem ezt teszik majd azok a kisgyerekek is, akiknek a szülei kidobták a nekik készített karácsonyi ajándékokat, mondván, hogy csak porfogónak jók. Ezt a helyi kreatívbolt tulajdonosa mesélte, majd hozzátette, így hiába bíztatja őket az alkotásra.
S remélem, ezt teszi majd az a kislány is, aki otthon rajzolás közben megkérdezte az anyukáját, hogy mit milyen színűre kell színezni, mert az iskolában is mindig előírja a tanítónéni. Az anyuka azt felelte, hogy otthon mindent kedve szerint készítsen.

Idő, bátorság és türelem szükségeltetik míg az ember megtalálja a hozzá illő elfogaltságot,  szerintem megéri.

Egy hölgynek az volt az első mondata miután megérkezett a workshopra: "nyugtass meg, hogy ezt mindenki meg tudja tanulni", egy másik hölgy a foglalkozás végén azt mondta, de jó, hogy nem netezéssel, telefonálgatással töltötte el ezt az időt, hanem alkotással.
Hozzállás tekintetében azt figyeltem meg, hogy vannak akik elfogadják, az első szirmaik nem lesznek "tökéletesek", vannak akiken azt érzem, hogy elsőre olyat akarnak készíteni, ami nekem is hosszas gyakorlás után sikerült, és vannak, akik elkeserednek, vagy türelmüket vesztik, ha selejtet gyártanak, ilyenkor én azt mondom, hogy nekem a mai napig sikerül néha olyan szirmokat varázsolnom, akiken már a Jóisten sem segít. :-)

Az a gyönyörű a kézműves foglalkozásokban, hogy kölcsönösen inspiráljuk  egymást, kölcsönösen tanulunk egymástól. :-) Jó példa erre Nóri, akinek a kezébe nyomtam a karikákat, hogy varrja fel a medál hátuljára, a mintamedálomat nem nézte meg,  én meg rácsodálkoztam, nekem nem jutott volna eszembe így felvarrni. :-) 

Íme a fényképes bizonyíték a kreativitásra:  az első három képen látható, miként alakult át az eredeti mintamedálom (utolsó kép), Nóri világos és sötétszürke filcből leveleket kanyarított, a virágok is  más elrendezést kaptak.

Az oldal alján pedig egy kis összeállítás látható az eddigi workshopokon készült művekből.

Örömmel olvasnám a tapasztalatokat, véleményeket a kézművességről, hogy vágtatok bele, milyen félelmeket kellett legyőznötök.... stb
(Hozzászólásban is lehet nyilatkozni vagy a  nagycsili[kukac]freemail.hu-ra is lehet küldeni véleményeket, a blogod linkjét is küldd el, majd közzéteszem.)

Nóri virága

Csili virága